Atlético Madrid-Barcelona 1-2
Az indiánok mindig veszítenek!
Tudom persze, hogy vannak filmek és ifjúsági kalandregények, amelyekben nem így van, de a valóságban igen. Szurkoltunk nekik, sírtunk és ríttuk értük a tévé előtt vagy a moziban, vagy otthon az ágyban kezeink között egy-egy csodálatos könyvvel, ahogyan figyelemmel követtük a történeteiket és a háborúikat a telepesek ellen. Aranyosak, egy világ (legalábbis a humánus fele) szorít és szorított értük mindig is, csodálva hitüket, hiedelmeiket és jószívűségüket.
Hogy utána mindig veszítsenek.
Pontosan ugyanúgy, mint az a futballcsapat, amelyik róluk kapta az egyik legfontosabb becenevét. Az Atlético Madrid hihetetlen népszerűségnek örvend az amerikai kontinensen, hiszen előszeretettel igazol játékosokat a földrészről, jelenlegi edzője meg az a Diego Simeone, akinél jobban csak Maradonát, Pelét és Chee Guevarát tisztelik a helyiek. Mármint az őslakosok és a spanyol ajkúak.
Az Atlético Madrid ma olyan focit mutatott be a Barcelona ellen, amelyről minden drukker álmodik. Játékosai látványosan, összefogva a klubért és a fanatikus, ezúttal is elképesztően varázslatos hangulatot teremtő szurkolóikért játszottak, mert tudott volt: bajnokok ezúttal sem lehetnek, a Bajnokok Ligáját érő indulási helyet meg úgyis megszerzik majd a bajnokság végére.
Szóval vezették a szebbnél szebb támadásokat azért, hogy minden, de tényleg minden helyzetet kihagyjanak a Griezmannék. És ez mindig hatalmas hiba. Főleg egy olyan tökéletes gépezet ellen, mint a Barcelona. A katalánok nincsenek csúcsformában, de rakás olyan futballistájuk van, akik egyedül többe kerülnek nagyjából, mint az egész Atlético Madrid.
És katalánok le is sújtottak. Kivárták, míg picit levegőre van szüksége a tempót diktáló hazai gárdának a hajrá előtt, majd akkor is, amikor 1-1-nél már csak percek voltak hátra és Simeone éppen még inkább a csatasorba vezényelte a kispad mellől a hadseregét.
És ez volt a végzetes hiba. Az Atlético Madridot megint a szíve és a lelkesedése taszította a vereségbe, ugyanúgy, ahogyan a Barcelona (és a Real Madrid) elleni meccseken történni szokott.
Mert az élet és a foci két legnagyobb közhelye, hogy az indián sereg és az Atlético Madrid mindig veszít a csatában.
A Barcelona jelenleg két ponttal vezet a Real előtt, igaz, a Ronaldóék este játszanak a Villarreal vendégeként úgy, hogy ebben a pillanatban kétszer léptek kevesebbszer pályára, mint Messiék.
A Sevillának most ugyanannyi pontja van, mint a Barcának, de a legvégén úgyis csak a két óriás hadakozik majd egymással az aranyéremért.
Mert ez van megírva a forgatókönyvekben.
Csak nem a kalandregényekében, hanem a valóságéban…
Spanyolország, 24. forduló
Atlético Madrid–Barcelona 1–2 (Godín 70., ill. Rafinha 64., Messi 86.)